28.rész

Sziasztok! :)
Meghoztam a részt, ahogy ígértem. :D A következőt valószínűleg jövőhét szombaton hozom.;)
Puszi :3
U.I.: Tudom, hogy Danielle (sajnos) már nem tartozik Liam-hez, de én vele kezdtem el ezt a blogot, és vele is fogom befejezni. Eszembe sincs megváltoztatni a nevét Sophia-ra vagy valami hasonló, mert én imádom Danielle-t, nagy példaképem. :)

Sophie

Reggel arra ébredtünk, hogy Harry telefonja szüntelenül csörgött. Miután felvette a készüléket, egy hangos sóhaj hagyta el a számat megkönnyebbülésem jeléül. A kelleténél egy kicsit többet ittunk az éjjel, ezért nagyon fájt a fejem, és nem éppen volt kellemes egy üvöltő telefon hangjára kelni.
Úgy döntöttem, hogy hagyom Harry-t nyugodtan beszélni, addig kimentem a konyhába. Mialatt a kihagyhatatlan reggeli kávénk főtt, addig találtam aszpirint a táskámban, amit gyorsan bevettem egy pohár hideg víz segítségével. A kávét előkészítettem, és szendvicseket is gyártottam. Furcsálltam, hogy Harry mennyi ideig telefonál, de ráhagytam, biztos voltam benne, hogy fontos a hívás. Éppen amikor ezen agyaltam, barátom megjelent az ajtóban. A tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy nem éppen jó hírt kapott.
- Liam volt az. Azt mondta, hogy haza kell mennünk egy interjú miatt, ahol mindenkinek ott kell lennie a bandából. Nem mondta el, hogy mi az ok, de fontos lehet.
- Hát akkor haza megyünk.- mosolyogtam rá.
- Kérlek ne haragudj, de..
- Shh.- csitítottam. - Miért haragudnék? Tudod milyen boldog vagyok, hogy elhoztál ide? Pedig senki nem kért meg rá, de te ezt is megtetted, és félre raktad a munkádat miattam. Ez nekem mindennél többet jelent. Fantasztikus napokat töltöttünk itt. Köszönöm.- hosszasan megcsókoltam, amit szívesen viszonzott.
- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek?- kérdezte huncutul.
- Már vagy ezerszer.- nevettem.
- Hát akkor készülj, mert el fogom mondani még legalább ezerszer.- csókolt meg most ő. Keze a derekamról a fenekemre csúszott, amitől muszáj volt belenyögnöm a csókunkba.
- Hé, micsoda élénk valaki ilyen korán reggel.- húzódtam el tőle játékosan.
- Hozzád sosem vagyok fáradt.- megint megcsókolt volna, de ezúttal nem engedtem.
- Ha így folytatod, sosem fogunk elindulni.- mosolyogtam. - Különben is igazságtalan, hogy neked semmi bajod, az én fejem meg majdnem szétrobban. - makacskodtam.
- Csak nem másnapos vagy?.- nevetett.
- De ez így nem ér.- folytattam a durcáskodást anélkül, hogy válaszoltam volna a kérdésére. - Ugyanannyit ittál, mint én.
- Igen tényleg, csak úgy látszik, hogy a plusz két pohár pezsgőről már megfeledkeztél, amit akkor ittál, amikor bejelentetted, hogy kiskutyát szeretnél.- emlékeztetett.
- Tényleg.- tört rám a felismerés. - De a kiskutyát azt komolyan gondoltam. - kacsintottam.
- Na ne.- sápadt le teljesen.
Miután megreggeliztünk, letusoltunk, aztán elkezdtünk pakolni. Rekordidő alatt végeztünk, de nem is bántam, mert Harry a zuhany alatt szeretett volna még egy-két dolgot, amivel aztán el is ment az idő.
Mivel már elég rég találkoztunk az otthoniakkal, szerettem volna jól kinézni, éppen ezért választottam ezt az összeállítást.

Harry magára vette a szokásos "hivatalos" összeállítását, aminek kifejezetten örültem, mert ebben a szerelésében egyszerűen ellenállhatatlan. Na nem mintha amúgy nem az lenne, de így különösen. [katt]
Matt már várt ránk a kocsival, és segített bepakolni is. Még egy utolsó pillantást vetettem a házra, hogy nem-e hagytunk ott valamit, majd elindultunk.
Az idő csak úgy repült, és azt vettem észre, hogy már a reptéren vagyunk. Elköszöntünk Matt-től, akit ebben a pár napban nagyon megkedveltem, hiszen mindenben a segítségünkre volt. Jóformán rajta kívül máshoz nem is fordulhattunk.
Már nagyon izgatott voltam, alig vártam, hogy újra láthassam a kishúgomat, és a srácokat.
Amikor a One Direction ház elé értünk, meglepetésemre nem láttam egy fotóst sem, aminek kifejezetten örültem. Gyorsan befutottam a házba, és hamar meg is találtam mindenkit a nappaliban. Óriási öröm töltött el, amikor megpillantottam a kishúgomat, aki odaszaladt hozzám, és szorosan megölelt. Nem is gondoltam, hogy Ashley-ék is itt lesznek.
- Hogy vagy édesem?.- pusziltam meg a homlokát.
- Nagyon jól, főleg, hogy itt vagy.- mosolygott. - Harry.- ugrott barátom nyakába, aki épphogy csak belépett a házba, és tele volt a keze a holmijainkkal. El is felejtettem...upsz.
Ezután mindenkit megöleltem, és örömmel néztem körbe a házban, mert nem vártam ilyen rendet. Persze tudtam, hogy ez mind Ashley műve.
- Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg. Köszönöm, hogy vigyáztál Lily-re. - húztam magamhoz barátnőmet.
- Te is tudod, hogy szívesen tettem.- mosolygott.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan indulnunk kéne az interjúra.- szólalt meg Liam.
- Máris?.- Harry meglepődött, de én sem voltam elragadtatva.
- Sajnos. 
Elköszöntünk a srácoktól, aztán már el is indultak. Szerencsére az interjú élő volt, így szemmel követhettük a TV-ben. Ashley-vel, Beth-el, és Lily-vel pattogatott kukoricát majszolva vártuk, hogy elkezdődjön az interjú. Boldogan vettem észre, hogy a fiúkkal Alan Carr fogja készíteni az interjút. Imádom a pasast, de szerintem a Földön mindenki így van vele.
A kérdések a szokásosak voltak, rengeteget nevettünk a lányokkal. Természetesen kérdeztek minket is, de a fiúk már gyakorlottak, és könnyedén elterelik a szót a kényesebb kérdésekről.
Nagyjából az interjú közepénél kezdtem megérteni, hogy miért is kellett mind az 5 fiúnak jelen lennie. A közönségből kiválasztottak öt lányt a fiúk mellé, hogy egy duettet hozzanak össze negyed óra alatt. Nagyon tetszett a feladat, kíváncsi voltam, hogy melyik srác mit hoz majd össze a lányokkal.
Niall-ék kezdtek, valami borzalmas volt a lány hangja, de Niall nem nevette ki, hanem vele együtt énekelt. Hát mi már a hasunkat fogtuk, olyan jól szórakoztunk rajtuk. Tulajdonképpen Zayn és Louis sem járt nagyobb sikerrel, mindkét lánynak nagyon hamis volt a hangja. Aztán jött Liam, akinek amúgyis olyan hangja van, hogy kiráz tőle a hideg, de a lány sem volt semmi. Christina Perri-től a Thousand Years-t énekelték, és amennyire előtte nevettünk, most annyira küszködtünk a könnyeinkkel. Nem is csoda, hogy óriási tapsot kaptak.
Végül Harry jött azzal a lánnyal, akit maga mellé kapott. Nem is lett volna olyan rossz, de aztán amikor a csaj elkezdte fogdozni Harry-t, felkaptam a vizet. Azt hittem, hogy átnyúlok a képernyőn és megtépem azt a lányt. Harry vette a lapot, és lerázta, a lány pedig idegesen lefutott a színpadról. Harry így egyedül énekelte végig a számot, aminek a végén óriási tapsot kapott, és a győztes is ő lett.
Időközben eszembe jutott, hogy Danielle-lel kellene beszélnem a táncról. Gyorsan előhalásztam a zsebemből a telefonom, és tárcsáztam. Hamar felvette.
- Szia Sophie. - szólt bele a telefonba a második csengés után.
- Szia Danielle. Ne haragudj, hogy eddig nem kerestelek, csak Harry-vel elutaztunk pár napra.
- Semmi gond, remélem jól éreztétek magatokat.- de még mennyire, gondoltam magamban.- A meghallgatásod holnap lesz, remélem, hogy jó neked ez az időpont.
- Hú, természetesen. Azt hittem, hogy már el is késtem. Nagyon köszönöm Dan.- hálálkodtam, hiszen végre valóra válhat az álmom.
- Ne köszönd. Ha gondolod, oda megyek érted reggel.
- Az nagyon jó lenne.- mosolyogtam.
- Akkor holnap. Szia. - köszönt el, majd le is tette a telefont.
A srácok éppen haza értek, én pedig egyenesen Harry nyakába ugrottam.
- Na mi ennek a nagy örömnek az oka?- kérdezte nevetve.
- Holnap Danielle-lel elmegyek a meghallgatásra.- lelkendeztem.
Liam felkapta a fejét barátnője neve hallatán, amire el kellett mosolyodnom.
- Gratulálok édesem.- puszilt szájon.
A többiektől is kaptam pár kedves szót, aminek nagyon örültem, pedig még meg sem kaptam a munkát.
A nap további részében filmeztünk, amikor is egy hatalmas ötlet jutott az eszembe.
- Mit szólnátok, ha Ashley és Beth is ide költözne? - nem tudtam, hogy figyelnek-e rám, csak amint kipattant  fejemből az ötlet, kimondtam.
- Úristen Sophie, annyira vártam már ezt a kérdést.- ölelt át Niall csillogó szemekkel.
A srácoknak nem volt ellenvetése, így már csak Ashley-nek kellett beleegyeznie.
- Nem is tudom, ez olyan sok mindennel jár.- makacskodott barátnőm.
- Például? - kérdeztem.
- Ott van a ház, nem hagyhatom csak úgy ott. Rendezni kell a számlákat, aztán eladni.
- De hát ez a legkevesebb. Tudod, hogy mindenben segítek.- mosolyogtam rá, és tudtam, hogy már meg is győztem.
- Na jó, de tényleg csak akkor, ha senki nem bánja.
- Ugyan már, nézd meg a kicsiket, el sem szakadnak egymástól.- érvelt Harry. Egy csókkal jutalmaztam neki, hogy segít a meggyőzésben.
- Akkor nagyon szépen köszönjük.- csillant fel Ashley szeme, majd boldogan mindenkit átölelt.
Úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük, hogy "bővült" a kis családunk, ezért egy fantasztikus grillparty-t rendeztünk. Áthívtuk Perrie-t, Danielle-t és Eleanor-t is, így teljes volt a csapat.
Mikor Lily-t lefektettem, már én sem mentem vissza a többiekhez, mert kirobbanó formában akartam lenni a meghallgatáson, ezért miután elköszöntem tőlük, lefeküdtem a kis tündérem mellé, az álom pedig hamar elnyomott.

Közlemény!

Kedves Olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző bejegyzésemhez, örülök, hogy még maradtunk páran az oldalon. :) Külön nagy boldogság nekem, hogy az összes hozzászólás pozitív volt, ami számomra hihetetlen. :) Időközben a rendszeres olvasóim száma is megszaporodott, már 44-en vagyunk *-*
Tehát mindezek, és amiatt, hogy imádom írni ezt a blogot, folytatni fogom a részek írását! A legközelebbi 2 hét múlva fog jönni, azaz április 26.-án, szombaton! :D Nem szeretnék semmiféle emlékeztetőt, folytatólagosan fogom írni, onnan, ahol abbahagytam. :)
Tehát legközelebb 2 hét múlva jelentkezem a blog 28. részével. :)
Pusz-pusz. <3

Question

Sziasztok!. :)
Mostanában nagyon elhanyagoltam a blogot, már majdnem 2 hónapja nem hoztam új részt, amit elképesztően sajnálok. A kérdésem csak annyi lenne, hogy van itt még valaki, aki kíváncsi lenne a folytatásra, vagy inkább hagyjam abba az egészet? :o
Válaszokat kérek pls. :$
Ha a visszajelzések jók lesznek, ígérem, hogy onnantól kezdve minden héten jelentkezni fogok, kifogások nélkül. ;)
Sok puszii :3

27. rész

Sziasztok. :)
Itt a következő rész, ami végre egy kicsit hosszabbra sikerült. Köszönöm szépen a tetszikeket, és örömmel látom, hogy a rendszeres olvasóim is szaporodtak. :D <3
Remélem tetszeni fog a rész, igazából egy huzamban írtam az egészet. :)
A kövi 1 hét múlva fog jönni, ahogy szokott, szombaton, vagy vasárnap. :D
Pusziii<3

Sophie

Elég sokat kocsikáztunk az "úticél-ig", de nem bántam, mert nagyon jól szórakoztunk, énekelgettünk, amiben még a sofőr is részt vett. Az más kérdés, hogy neki és nekem is szörnyű hangunk volt, de Harry-t nagy öröm volt hallgatni. Milyen furcsa, hogy mindig sofőrnek hívom. Úgy éreztem, el jött az idő, hogy végre megtudjam, mi a neve.
- Elnézést uram, megkérdezhetném, hogy hívják?.- tettem fel a kérdést, ő pedig a visszapillantó tükörben rám mosolygott.
- Persze asszonyom, a nevem Matt.- mondta jó kedvvel.
- Értem, és Matt, megkérhetném, hogy szólítson Sophie-nak?.- kérdeztem zavartan.
A sofőr, úgy értem, Matt, Harry-re nézett.
- Nyugodtan szólítsa Sophie-nak, az nekem is jobban tetszene.- Harry elmosolyodott és egy apró puszit adott az arcomra.
- Rendben.- mondta ugyan olyan jó kedvvel Matt.
Látszik ezen a férfin, hogy imádja, azt, amit csinál. Bár ki ne imádná ezt a munkát, ha a világ szinte összes pontjára eljuthat?
- Pár perc, és megérkezünk.- mondta Harry, én pedig egyre kíváncsibb lettem, hogy hova is visz.
Harry-nek igaza volt, a kocsi hamarosan lassulni kezdett, aztán leparkolt egy árnyékos helyre. Még mindig fogalmam sem volt, hogy hol vagyunk.
- Most már elárulod, hogy hova hoztál?.- kérdeztem barátomat.
- Sydney állatkertjébe.- mosolygott, majd megfogta a kezem, és a bejárat felé húzott. - Köszönjük Matt, nagyjából két óra múlva jövünk.- szólt oda még Matt-nek, én pedig leesett állal követtem.
Most komolyan egy állatkertbe hozott? Sydney-be? Alig tudtam elhinni.
- Várj.- torpantam meg, ő pedig furcsán nézett rám. - Nem fognak felismerni?
- Nem, mert hivatalosan zárva van az állatkert.
- És akkor mi miért mehetünk be?
- Mert kibéreltem.- ezer wattos mosolyt villantott, mintha ez természetes lenne.
- Tessék?
- Jól hallottad.- nevetett, aztán felkapott a vállára, mert én nem nagyon tudtam tovább menni. A meglepődöttségtől egyszerűen "leragadtak" a lábaim.
A pénztárnál egy kedves néni fogadott minket, majd adott egy kis térképet, és állat eledeleket. Mikor beljebb mentünk, egy öreg bácsiba botlottunk.
- Jó napot.! Örülünk, hogy ellátogattak az állatkertünkbe. Ha nem bánják, én is mennék magukkal, hogy adjak egy kis útbaigazítást, és így jobban megismerhetik az állatokat is. Sőt, ha ven kedvük, néhányhoz be is mehetnek.- mosolygott kedvesen.
- Ez jól hangzik, köszönjük.- mondta Harry, aztán kézen fogott és követtük a bácsit. Látszott rajta, hogy már régóta itt dolgozhat, hiszen az állatkert minden zegzúgát ismerte.
Először az afrikai oroszlánokhoz mentünk. Elég félelmetes volt, ezért nem mentem hozzá olyan közel, de Harry nagyon élvezte. A bácsi közben csak mesélt és mesélt az oroszlánokról.
Ez után a zsiráfok következtek, akik látszólag egy pár voltak. Velük nagy barátságot kötöttem, mert nagyon aranyosak voltak, és meg is etettem őket. Gyorsan előkaptam a telefonomat, és vagy ezer féle képet készítettem róluk, de ami azt illeti, egyik sem lett tökéletes, mert mindig elmozdultak. Hát ilyen az én szerencsém. :)
A kígyók következtek, amiket utálok, ha csak meglátom őket, kiráz a hideg, és legszívesebben kifutnék a világból, ezért ezt inkább kihagytam, és amíg Harry-re vártam (ő persze szívesen megnézte őket), pár majmon nevettem, akik összevesztek valamin.
Rengeteg állatot megnéztünk még, mindegyikről beszélni eltartana egy napig is, ezért már csak azt írom le, amelyikek a legjobban tetszettek. Az egyik kedvenceim a tengerimalacok voltak. Megsimogattuk, és megetettük őket.
Végül pedig a kengurukat néztük meg. Bemehettünk hozzájuk, a bácsi le is fotózott minket. Nagyon megtetszettek, annyira aranyosak. Még sosem láttam kengurut ezelőtt, és legszívesebben hazavittem volna az egyiket, bár tudtam, hogy ezt nem lehet. Alig tudtam elszakadni tőlük, de már mennünk kellett, mert esteledett, és a bácsi is kifáradt már.
- Köszönjük szépen, hogy megmutatta nekünk az állatkertet.- mosolyogtam rá boldogan az öregre.
- Részemről az öröm.- a kezét nyújtotta, amit elfogadtam. Harry-vel is kezet fogott, aztán visszamentünk a kocsihoz, ahol Matt türelmesen várt minket, éppen újságot olvasott.
Egész úton az állatokról beszéltem, szinte be sem állt a szám. Ezt nem tudom elégszer megköszöni Harry-nek. Annyi mindent tett már értem, és ezt én sehogy sem tudom viszonozni.
Mikor visszaértünk a tengerpartra, a szívem ismét kihagyott egy ütemet. A tenger mellett meg volt terítve, és mindenhol gyertyák égtek. Hihetetlen volt számomra, és el sem tudtam képzelni, hogy ezt mivel érdemeltem ki.
- Annyira köszönöm.- ugrottam Harry nyakába.
- Én köszönöm.- nevetett.
- Mit?
- Azt, hogy itt vagy nekem. Ennél több nem is kell.- mindezt a szemembe nézve mondta. Eddig bírtam, a meghatottságtól a könnyeim folyni kezdtek. Szorosan átöleltem Harry-t, és hosszasan megcsókoltam. Ebben a csókban ott volt minden, amit iránta érzek.
- Ezt meg hogyan, és mikor?.- mutattam az asztal felé.
- Vannak embereim.- mosolygott elégedetten. - Remélem éhes vagy.-az asztal felé húzott.
- Úristen, még a végén elhízok.- kuncogtam.- Ebédre palacsinta, most pedig este egy háromfogásos vacsora?
- Ha olyan kövér lennél, mint egy elefánt, nekem akkor is te kellenél.- mondta őszintén, és megcsókolt.
Vacsora közben rengeteget beszélgettünk, és egy üveg pezsgő is elfogyott. Remekül éreztem magam, és egy kicsit be is csiccsentettem.
- Szeretnék egy állatot.- mondtam halál komolyan.
- Tessék?.- Harry úgy nézett rám, mintha nem lennék normális.
- Mondjuk egy kiskutyát.- folytattam.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért?
- Mert szegény kutya kikészülne a srácok mellett.- nevetett. - De azért még átgondolom.- kacsintott rám.
A vacsora után Harry ölbe kapott, és bevitt a házba, legalábbis megpróbált. A pezsgőtől ő is megszédült egy kicsit, így szó szerint beestünk az ajtón, de mindketten annyira röhögtünk, hogy folytak a könnyeink. Mikor végre eljutottunk az ágyig, egy "jóéjt csókot" adtunk egymásnak, aztán rögtön el is aludtunk.

26.rész

Sziasztok. :)
Meghoztam a blog talán legunalmasabb és legrövidebb részét, de sajnos most csak ennyi tellett tőlem. A következő rész várhatóan izgalmasabb lesz. :)
Nem akarok regélni, csak annyit, hogy köszönöm szépen a tetszikeket, a kommenteket és a pluszokat. :)
Puszpusz. <3

Sophie

Harry azt mondta, hogy egy közeli palacsintázóban fogunk ebédelni, onnan pedig egy meglepetés helyre megyünk. Nem tudtam, hogy mire számítsak, ezért azt sem tudtam, hogy mit vegyek fel.
- Kicsim, valami részletet kérlek árulj el, mert nem tudom, hogy mit vegyek fel.
- Nem kell kiöltöznöd.- kacsintott, amitől a szívem hevesebben kezdett el verni.
Már mindketten farkaséhesek voltunk, ezért a gyorsaság kedvéért együtt zuhanyoztunk le. Megszárítottam a hajamat, Harry pedig ezalatt felöltözött. Egy sima fekete térdnadrágot és egy fehér ujjatlant viselt, pilóta napszemüvege pedig a fejére volt csúsztatva. Furcsa volt így látni, mert szinte mindig, úgymond hivatalos ruhát vesz fel, még otthon is, amit már megszoktam. Viszont örömmel konzultáltam, hogy még így is borzasztóan szexi.
Én is előkotortam egy egyszerű ruhát. Az idő gyönyörű volt, így rövidnadrágot és rövid ujjút vettem fel. Szinte minden Amerikai mintás volt rajtam.

Nem sminkeltem, a hajamat is csak lófarokba kötöttem. Feltettem a napszemüvegemet, aztán már indulhattunk is. Mikor kiléptünk a házból, megpillantottam ugyan azt a kocsit, ami ide hozott minket, és még a sofőr is ugyan az volt. Ekkor esett csak le, hogy nem is gondoltam arra, hogy mivel fogunk menni. Szerencsére Harry mindent észben tart.
A sofőr kedvesen fogadott, majd pár perc múlva már száguldottunk a járgánnyal. Közbe-közbe a mellettem ülő csodára néztem, aki láthatólag totál ellazult, és boldog. Öröm volt így látni, ezáltal pedig az én jó kedvemet sem vehette el senki.
Az út nem volt hosszú, nagyjából negyed óra. A palacsintázó egy eldugott helyen volt, de ennek ellenére rengeteg kocsi állt előtte, így arra gondoltam, hogy biztos egy nagyon jól menő hely.
Harry kisegített az autóból és intett a sofőrnek, hogy várjon meg minket. Kézen fogva mentünk be az épületbe, én pedig mosolyogva néztem körbe, hiszen nem akárki volt az oldalamon.
Egy elkülönített részbe ültünk le.
- A srácokkal mindig ide jövünk, ha Ausztráliában vagyunk.- lelkendezett Harry. Nagyon lelkes volt, mint egy kisgyerek.
- Akkor már szinte törzsvendégek vagytok itt.- mondtam.
- Mondhatni.- mosolygott.
Hamarosan egy pincérlány jött oda hozzánk. Mikor meglátta Harry-t, az arca vörös lett, de nem nagyon érdekelt, mert  Harry ügyet sem vetett rá.
- Jó napot. Mit hozhatok?.- kérdezte, és próbált nem Harry-re nézni.
- Sophie?.- nézett rám barátom.
- Én azt kérem, amit te.- mosolyogtam. Abban a pillanatban a szeme elsötétedett, és úgy nézett rám. A szívem kihagyott egy ütemet.
- Kérlek, válassz.- hangsúlyozta.
- Mondtam már, azt kérem, amit te.- végig nyaltam a számon, mire elkerekedett a szeme. A pincérlány türelmesen várt, bár zavarban volt.
- Kérnénk két hortobágyi húsos palacsintát, és két narancslevet.- adta le végül a rendelést, de közben végig engem nézett. A lány elslisszolt.
- Kérlek Sophie ne játszd ezt, mert különben kénytelen leszek haza vinni téged, és mindketten tudjuk, hogy mi lesz akkor.- mondta halál nyugodtan.
- Én nem játszok semmit.- nevetgéltem.
Harry élesen beszívta a levegőt, és rám nézett.
- Mondd, mit teszel te velem?.- suttogta, közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
- És te velem?.- mélyen beszívtam az illatát.
Egy percig csak csendben ültünk, amit hamar meguntam, és inkább beszélgetést kezdeményeztem.
- Hogy hogy nem ismernek itt fel?.
- De felismernek, csak már annyiszor jártunk itt, hogy ugyan úgy viselkednek velünk, mint bárki mással.- elmosolyodott.
- Hát az a pincérlány eléggé zavarba jött tőled. Most is csak téged néz.- a fejemmel a lány felé biccentettem, aki éppen a narancsleveket töltötte ki, és mindvégig Harry-t nézte. Természetesen a narancslé mindenfelé folyt, csak oda nem, ahova kellett volna. Ügyetlenül takarította fel a ragadós italt.
- Én nem vettem észre.- rántotta meg a vállát. Magamban cigánykereket hánytam, amiért egyáltalán nem érdekli a lány.
Pár perc múlva megérkezett a rendelés, és imádkoztam, hogy szerencsétlen lány nehogy bakizzon.
Mikor ránéztem az ételre, a hasam korogni kezdett, és mohón faltam a palacsintát, ami mennyei volt. Már értettem, hogy miért járnak ide a srácok.
Harry elégedetten nézett rám, mikor letettem a villámat.
- Ízlett?.- kérdezte.
- Nagyon.- mondtam, és kifújtam a levegőt. Tele voltam. Harry is befejezte az evést, rendezte a számlát, aztán útnak indultunk, de fogalmam sem volt, hogy hova, és inkább nem is kérdezősködtem.